mohos kút mélyén
varangyos béka alszik
csókról álmodik
latyakban gázol
eltévedt gondolatom
sarat fröcsköl rád
valahol mindig nappal van
Lázárok kelnek
alvadt szavakkal
csókmarta ajkukon
felborítják a viharlámpát
mely reszketeg útkeresésüket
bátorította
mint mag a föld ölében
árad az élet
erekben a vér
gondolat az agyban
kimondott szóban
minden hiba keselyű
mely egyszer utolér
ó éjszaka
a vér szava
párás párzás
borbarátság
titkok otthona
szerelmes vagyok
a világba
hétköznapokba görnyedt hátakon
sziklányi gondok
amikor elmész
palackpostáimra érthetetlen üzenetek jönnek
folyton-folyvást vissza visszahabzik árja
a feledésnek is emelkedik az ára
honnan kezdjem nincsen eleje vége
levedlett kígyóbőr boncasztalra téve
különleges minták értetlen nagyító alatt
rügyek füvek katonás rendben
bújnak elő a tavasz vezényszavára
madárcsivit susogó élet
az hallgat csak kinek nincsen párja