Vendégek alkotásai
Lácai Mihály: Szerep, vagy vállalás
A világ csak egy kis óceán,
átkarolva hullámait
ajkadon át, vigyem
az oltást,
a szüzet,
a hermelin vallomást?
Petz György: Nem teremtés a költészet, hanem hazugság
Folyvást mást mondunk.
Nem úgy, mint Kassák.
A maga darabos mivoltával
szétszedte a hagyományt,
és igaza volt.
Papp Für János: váltó
meztelen harangozás a délután
semmi mást nem csinálsz
csak ülsz egy padon
már csupán annyit tudok rólad
hogy létezel
észrevétlen nézlek
meztelen harangozás a délután
József Attila: Eszmélet
Ma a világirodalom egyik legszebb versével megtöröm a szokásos heti kiemelési rendet... Hallgassátok az Eszmélet c. József Attila verset Latinovics Zoltán feledhetetlen előadásában...
Petz György: Homenaje a Pessoa
(Ady Ágota Melindának, Kelebi Kiss Istvánnak és Schmidt Tibornak)
Bizonyos vagyok erőmben, egyre inkább,
mivel mindenütt a hullást látom, a szétesést,
de ami odabent már lezajlott – derűs szemmel
nézek kifelé.
Dr. Vitéz Ferenc: Amerika hangja
Volt, mikor a szabadságot hittük odaát,
mert minden szép volt, ami messzi,
szögesdrótok fölé röpített csábítás,
és nem gondoltuk, hogy megcsömörlünk
a kóla-íztől, mi gyomrunk és gerincünk kikezdi.
Fövényi Sándor (Főnys): Lehettél volna
Azt hiszem, lehettél volna az életem is,
és még annyi más: talán az a távoli ragyogás,
ahová most vonatom visz,
kihagyva néhány sosemvolt állomást.
Valamiért olyan kevés emlékem maradt rólad.
Emlékszel? rongyos csalónak hittük a világot,
ezért virágaimat szórtam rád óvó takarónak,
szemem forró jázminjait,
de ölelkezésünk mégsem fogott újra lángot.
