A vers meghallgatásához kattints ide!
kezdetben nem voltak utak
sem szomjat oltó kutak
csak kóbor léptek
vájta vályúk
és harmat vigyázott rájuk
míg gyöngykönnyeket zokogva
a hajnal
ködgúnyáit rakta
kazalba
itt jártam
és teszem tiszteletem
pour prendre congé
végezetül
ha már utamat bejártam
trónodról fel ne állj
maradj
görnyedek én föléd
noha
ajtódban veszteglő sosem voltam
kapaszkodnék még ma is
a dombtetődre
hantjaim ködében
megfolyt fejfákon vergődő
sebzett sasok között
kapaszkodnék még ma is
a dombtetődre
tekintetem szilánkjain fecseg a határ
idegen szavak
idegen tüzek alkonya ez már
füstbe fojtva a jel
a megannyi rótt jel
az árva kopjafán
tornyok kuporognak bennem
kolompoló harangokkal
szétszéledt nyáj nyomában kongnak
A vers meghallgatásához kattints ide!
szomjaim jármozatlan
vonszolják imám
édesded igám
meglopták frigyládám
Kattints ide a vers meghallgatásához
adjatok rám gyolcsgatyát
hetyke kéket
és oldjatok pálinkámba
kancalépet
Kattints ide a meghallgatáshoz
hajnalban sírnak a fák
s mint könnyek áztatta lepedő
göngyöli magát
alant a macskakő
és én kopok deresre
csendben
arcomra gyűrve
tenyerem minden ráncát
valamikor játéknak véltem
s mártogattam mélyébe elmém
serényen
szent a karácsony
szent a mennyből az angyal
szent a dísz a fenyő csúcsán
szent a könyörgés a reményt koldulók ajkán
szent a pet palack a csavargó szatyrában
ünnep előtt és után
és minden szent ami kimaradt a lábjegyzetből