
Elapadt könnyek
magzatvize ölte meg
az újszülöttet


Bíbor a mennybolt
már elalélt
árnyat akaszt rá
földig a fény

Aki nyitott a szóra
szót
a csendből is merít

Pedig
tenyérbe vett szívvel
jöttem a világra
Mégse
kellettem senkinek
ki szívesen látna

Csókokkal ébresztesz. A susogó hárs
loboncos szélben véraranyat ringat.
Sikongva fonja pillanatainkat
egymásba s lángot vet a pirkadás.

két kiflit tett az anyám
reggel a bögre tejem mellé