
Visszajöttél hozzám
sok közt egy kivétel
itt vibrálsz égőn
csontjaimban
mint aki harangszót
tart fogva kötélen
elengedlek
s újra visszahívlak

Mindent megadtál Uram!
Végtelen hited, erőd,
eget, földet teremtett,
tengereket,

reped az ég felhők gyűlnek
nyitott könyvből dőlt betűknek

Mikor elment, még akkor se kellett.
Az tagadta meg, akit szeretett.

Nem számvetésért
várat még a sorsom,
azt elvégzem később,
hogy ne legyen adósom.

Percelget a ma, még ölbe vesz.
Rám veti elnyűtt köntösét.

Dobol az eső a bádog ereszen
gőzölögnek a macskakövek
rőt bokrok közt húzódom meg számolom
a füzérben hulló gyöngyöket

Ó mily törékeny vagy
pillekönnyű
VERS

Kettőt csörrent
A telefonom
Aztán néma
Csönd lett
Én egyet
Vártam csak
A másodikon
Gondolkodom

Mosollyal tiprom
a gyűrt időt
könnyel a tűrt
árvaságot