ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

(saját fotó)

alkalom, ami hangtalan, mint az
alom szélén kialvatlan
álom, hol a jobbom, vagy a
balom remeg, képzelt
bálom parkettája csúf kis
birodalom, néhol recseg, s én
bomlom - elnémuló
bordalom eltántorgott
borzalom, míg csetlem -
botlom, sarokban a vén
cimbalom, s eljátszom:
csókolom – lehetne egy szóra?
dalolom tovább kopott kis
dalom, még halkan
dúdolom, míg az elhalkuló
fájdalom arcomra szőtte
fátyolom, mahagóni árnyékát,
fogalom maroknyi létem, csak

Fénybe vetett végtelenség,
magába záruló emléke
megidéz múltat, s kőbe rejt
sok fájdalmat, mint egy régi kép.

Fiatalon járták lángokban
a világot – eleinte
önfeledten, utóbb unottan
özvegy-, s ifjakra tekintve.

Csorbakeretek a ház falán,
közömbösen néz képeket
limlom és egy könyvszekrény talán,
mi elnyeli a lépteket.

Összekavarodott az utolsó pár alkotásom, se kinyitni, se mádt nem lehet csinálni!

(saját grafika)

Pillantásod, mint távoli csillagzat
Fénye rám terült - simulva beleszőtt
Időtlenséget, vadul örvénylő
Elmúlások szimpla látomásait,
Hajnali ébredésekből felfénylő
Kialvatlan álmaink százait.

A sötéthez egy kis csillogást adunk,
Figyeli a hallgatást, fű sem zizzen.
Derengve zárta kopott kapuját -
A hunyó világba burkolt tanúját.
Retinán szőtt dagerrotípiák
Letörölhetetlen sötét rétege;

Csillogását a hajadba sodrom
a nyárnak, és a szelekbe kiáltott
álom megkopott képeit eloldom.
Bekopogott az éj és megállt, ott
mellette, kikócolta a hajnalt, fényt
lopott, míg ringva álmodtam az alkonyt.

Egy hervadó szépség koldusaként
a pirkadat elérte, mint egy asszonyt,
az égalját még karcoló fuvallat
és suttogás. A vágyak ölében
hallgat a végzet, akit - a sors vallat
az éjbe rejtett szótagok öblében,

hangtalanul, sötétségbe szórtak,
és a szavak omló selyemről szóltak.

...valahol talán még elmereng
alig jön, álmosan cammog
idei új tavaszunk, csordultig
fényekkel,
még a szél-zsebében ott lapul;
csak odaköszön a vidám reggel,
bár ajkadon pihenne még.

saját fotó

Mialatt az ablak
Résein befúj a szél,
Kint még hó, s hideg van.

Fagyból szövi nyűgét
Kendőbe kötve a tél,
Kint még hó, s hideg van.