Pekka alkotásai
A Nap fénye
A légben szinte semmi pára,
Csak a Nap fénye remeg,
Őszi gömbjét fútta a fákra,
S szín-ruhája lepereg.
Vallomás
Álmodj! Zúgj tova, légy erdő friss illata, nyárban
felhő, vagy csak pár csepp - omló hűs tavasz öblén.
X. Szonett - Vén Napom
Vörös hajnalok egy sugárszemét
Láttam halványan, majdnem pirkadat volt -
Kelni készült és új mennyei szép
Arcán pár felhő mély árkokat rajzolt;
Az ősz velünk időzik
Lágy fénnyel üzen az ég .... szikrázva tüzel a nap
Az ősz velünk időzik, .... bár olyan kis ledér,
S a tél is késik még .... vonakodik, s nem halad.
még el vannak téve csókjaim
Tenyeredben kihűlt könnyeim,
ajkadra szédültek vágyaim,
hívlak, gyere fel estebédre,
még vannak eltéve csókjaim,
s hajnali illatos hevület
váj rosszkedvünk hordalékain
új napunkra égi barázdát...
Leteszem a rétre a tarisznyám
Most lazítson, engedje el magát,
Hadd melengessem, simogassam...
A világot - amit még nem látott megmutathassam.
Ne gondoljon nagy csudára;
Képzeljen kicsi lepkét, útszéli berkenyét,
Vagy csak tiszta vizű erecskét.
Leteszem a rétre a tarisznyám,
Odahívom kedvét remélve,
Üljön ide hozzám,
S tegye a kezét a kezemre.
Kérész mesélte
Egy nyári napon furcsa kis élőlény látogatott el hozzám. Szokatlanul bátran repkedett körülöttem, egyre csak valami leszálló helyet keresve. Végezetül, mint akinek rengeteg mondanivalója van, apró szárnymozdulatokkal jelezte figyeljek már! Valahogy odafordult hozzám, forgolódott egy picit, aztán amikor kifújta magát; elkezdte mesélni napnyugtáig, hogy milyen fantasztikus napja volt; a kelő fénnyel ébredt, lassan kibújt régi ruhájából, tett pár kört a víz felett és megkezdte életét a szabad világban.
