ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

felhők takarták,
kékje a rejtett égnek
hívta Badacsonyt

Hófehér falak árnyai,
mi között
a tűző nap is kivár,
szárítja
egy oázis novemberét;

Ahol vöröslő homokból,
a fölött
erőd állt, s minden sivár,
szállítja
porból vett hullámtengerét;

A város már déli fénybe
öltözött,
kihalt pálmasor sudár
ámbitja
hűti néhol egy szegletét;

Hol ültünk léhán, és te néhol lágyan,
Elmerengve, s emésztő lázban én,
Látod hozzád már kimért volt a vágyam,
S mi ott ragadt, a szívünk szent egén,
Magába hullt, siratott száz felhőt fent.
Ledőltem halkan, hűtlen agg fejem
Ezer magányát bántó kínos járom
Nekem már – szív hol jár a szerelem?

La Pucell © - Copyright Pekka

Szajna parton se promène de
kis Gisell
Eh, mi kell?
- a szerelem, még korai
nekem!
Csak somfordál,
jön, megy, itt lel
Par example
leül és meghal...
Unalmasan, hogy senki,
de senki meg ne tudja,
hogy
combien de blessures!

Gilgames - eposz