Pekka alkotásai
Anyámra gondolok
Anyámra gondolok.
Van egy hely távol,
Rég nem jártam ott,
Egyszer majd elmegyek,
Emlékeimmel visszaballagok
A tanyához - fogom kezed,
S Te szavaim hallgatod;
...a vágyba burkolt beteljesülés
Ölelt… a vágyba burkolt beteljesülés;
testünk rezdüléseiben,
szinte minden mozdulatban, érintésben
ott kacagott velünk…
Töredékek I. - IX.
alig érintve vállad,
s hagyott itt emlékül
színes fotókat,
hagyva nálad
ölelést,
jókat
is,
sok
vidám
napestét,
hajnalt maró
pirkadósakat,
olyan vedlett színű,
kimerülve is édes
álmot hozó éjszakákat.
Az idő Ghadamesben...
Hófehér falak árnyai,
mi között
a tűző nap is kivár,
szárítja
egy oázis novemberét;
Ahol vöröslő homokból,
a fölött
erőd állt, s minden sivár,
szállítja
porból vett hullámtengerét;
A város már déli fénybe
öltözött,
kihalt pálmasor sudár
ámbitja
hűti néhol egy szegletét;
Mollis inertia...*
Hol ültünk léhán, és te néhol lágyan,
Elmerengve, s emésztő lázban én,
Látod hozzád már kimért volt a vágyam,
S mi ott ragadt, a szívünk szent egén,
Magába hullt, siratott száz felhőt fent.
Ledőltem halkan, hűtlen agg fejem
Ezer magányát bántó kínos járom
Nekem már – szív hol jár a szerelem?
