Tengerkék párában egy fehér
Vitorla, vajh mit kutat ott?
Áll magányosan, távol, s beszél
A hazáról – mit elhagyott.
Százezer illatos éjnek gőzei zsongnak a ködben,
pille-porok kavarognak, körben a langy levegőben.
Hol van már kilencszázhatvannyolc,
talán egy hídon álltunk pár évvel
később, most is üresen áll a polc
egy régi kávézóban, s te nézel...
Adventi gyertyák fénye körül
libbenő kis angyalkát láttam,
igyekezett szíveket melegíteni.
Fényt simított az este keble alá -
vagy csak én véltem úgy?