ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Ébrednének már a hajnalok,
hogy sietnek, de szólni nem kell,
dombról vetett hullámok szilaj
testű felhőivel, ezerrel…
Egy kis résen alig kandikál,
pár tört sugarával be a nap,
szőtt árnya egy képnek a falon
remeg, feltűnik a szobámban.

Valami hihetetlen kellemes ősz járta át a kert felől a teraszt, ahol apró fények játszadoztak az asztalon még érintetlenül álló csészék, és apróbb üvegcsék tetején.
A terasz a kertre nézett, nem egészen dél felé, ahol mindig az ősz volt a legkellemesebb. A meleg már nem tudta túlfűteni a télikertet, ami csupa üveg volt, s engedelmesen fordultak a napfénybe vágyó növények a hatalmas ablakok felső harmada felé.

Halk beszédfoszlányok szűrődtek ki a nappaliból, s a társaság teához készülődött, amit a teraszon lehet elfogyasztani.

...
Megérkezett a gondolat,
színes estéli hangulat,
fény-mesékkel kis ámulat,
s vágyleplében egy pillanat,
Így érkezett a gondolat.

Álmot
hozó fáradt
este, ölében tart
majd eltaszít, fázik,
remeg értem teste, csókot
hint felém... tüzet szít.

A naplemente aranyló ága
Lecsordult már az este válla fölött,
Mint az ég pár alkonyi sujtása.

(Csillaghulláskor)

Szomorú-édesen hint a lemenő
Nap bársony-arany színű szalagokat,

Rám terülnek a rőt hajnalok.
Kövér leplükkel takarnak
És én züllötten csak hallgatok.
Bennem semmiről szavalnak
Monoton csöndek az est alól;

Kicsit kopott kert kapun,
Lehet lent Leányfalun.
Málló mezei mocsár,
Nem nyílhat Neked nyár,

Ágak morajától lenyugvó alkonyon,
napfény fonta keresztül az ég réseit,
mikor az erdő lombjából fény szűrődik,
és suttog árnyékok felett lágy szenvedélyt.
Fodra ezer édes szónak - mint megannyi
barázdája az ősi és bölcs folyónak -
simítja öblükbe éjszakák részeit.
Csend van. Bársony-halk mélyén dereng a szoba,
züllött némasággal fedi a kora' éjt,
belerivall szusszanásnyi lélegzete
egy álmos sóhajtásnak; álmodik talán,
mint aki szemérmes, vagy látogatót vár,
fel sem néz rá. Bent remegve rejti a fényt
az árny - kint ölébe hull - vágyait oltván,

Amszterdami töredékek

A házak között
Csatornák és hidak,
Kóborolni holnap délután…
Szállnak a sirályok