Pekka alkotásai
...mikor a csend beszél
...mikor a csend beszél,
mint a megfeszített végtelenség
magába záruló emléke; megidéz múltat,
sok fájdalmat, mint egy régi kép
Pestről mesélek...
saját fotó - Esti fények
Valamikor gyermekkoromban, talán hat éves lehettem,
egy vasárnap reggel édesapám azt mondta: ma Pestre
utazunk, ahol láthatod a Dunát... talán a legszebb városképet.
Aztán teltek az évtizedek és nekem ma is a Duna és
Pest meg Buda az egyik kedvencem. Amikor fényképezem
a látványt (itt egy éjszakai felvételt mutatok), gyakran eszembe jut;
a csillogás és a rejtőzködő, olykor szégyenkező arculat is.
Ezekről (is) szólnak a képeim...
egy bogyó...
© - Copyright saját fotó
igen, bogyó - valami kis piros
alig látható a nagy zöld lomb
alatt
A város kócos ébredései...
munkába,
ki csak úgy nekiindult
a napnak,
az áramszedő az égig ért, s ontotta áram-lüktetéseit,
egy félbehagyott érintés szendergett a hajnali első villamoson,
odavetett kitekintés nyoma az ablakon, valaki leszállni készült, suhantunk
az alig zizzenő vágányokon… a tegnap még álmodta álmát, ültem
a hatoson, az emberek tekintetéből jöttek felém a város kócos ébredései,
Jókedvünk virága kinő
Oly rég letűnt napokat idéztem,
Sorsomról kis számot vetve -
Kiöntve mindazt, ami volt vétkem,
Még biztatást sem feledve;
Szeretnék
Szeretnék:
kint lenni messze, a tó partján,
hunyorgó nappal megfestett
égalját csak lesni mélán.
Tiszta kék egű reggelen...
Tiszta kék egű reggelen,
napsugár ecsettel
az égbolt vászonára
hajókat festettem;
Hoc erat in votis*
Ez volt minden vágyam.
Önre vágyik kezem, lábam
s vágyom, ma is látni!
Bizton, nem hagy a vágy,
imádni, s csak Önre vágyni.
Hogy merészen vágytam?
