ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Pekka © (copyright)*A lélek tükre*

Arcod idézem,
mint fénysugár ölelte
kincset, s csak nézem -
lágy fény az alkony,
leheletnyi érintés,
örök pillanat.

Pekka saját foto © - Copyright

Felnéztem, leszállt
a késő délután,
még intett egyet,
s elköszönt korán.

A körtefán, vagy
hol is; az almafán?
Nem tudom – azt álmodtam
egy kora délután,
hogy gyümölcs voltam,
s átellenben ragyogott,
Izzott két piros pont,
és az egyik, talán
ajkad pirosa volt,

Ki tudja miért, de
mintha édes nedveivel
engem csókolna ott.
A másik cseresznyeszín
ringató mosollyal,
ölelte a körtéket,
a kertben csoda
történt.
A ferde ágakon
Izzó pontok nevetgéltek
és sikerült látnom
édes, sárga-piros
friss cseresznyéket.

Nem sírok, nem is kérek semmit talán,
El akarok érni a tűzföld közepébe,
Ledőlni, s omlani egy vulkán ölébe,
Tisztán porrá égni vöröslő hamuján...
Tajtékot inni vulkánemlőiből,
A skarabeusokkal táncolni

Photo by Pekka © (copyright)*Tükröződések*

Valami pont olyan, - - - - - - - - - - - olyan valami, pont
mint a tükörképe, - - - - - - - - - - - tükörképe, mint a
illúzió folyam - - - - - - - - - - - - - - folyam, illúzió
a világunk része - - - - - - - - - - -- része, a világunk.

Annyi semmitmondó szóvirág,
egynapos kötelező leborulás,
évtizedek hazugságaiból font
bájolgások, aluljárók
hóvirág csonkjai
helyett;

Áttetsző csillagruhában jő a sötét,
Éj-köntösét a Földre rántja az ég,
A Hold halójából simítja vánkosát,
S rejti reggelig égboltunk lángosát.

Ez a vers I.N.R.I. néven előre került! Ott olvasható.

Csillagosak az éjek,
Közel vagy szívemhez már,

Lenge álmok szövik leplüket,
Majd finom kézzel
Terítik fölébe éjüket.
Hajnalban csak érintelek,
Mint az első fénysugarak
Az árnyéktól vett mélyüket.