ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

A körtefán, vagy
Tán az almafán;
Nem is tudom – álmodtam
Egy kora délután,
Hogy gyümölcs voltam,
S átellenben ragyogott,
Izzott két piros pont,
S az egyik, talán
Ajkad pirosa volt,

Nem sírok, nem is kérek semmit talán,
El akarok érni a tűzföld közepébe,
Ledőlni, s omlani egy vulkán ölébe,
Tisztán porrá égni vöröslő hamuján...
Tajtékot inni vulkánemlőiből,
A skarabeusokkal táncolni

Photo by Pekka © (copyright)*Tükröződések*

Valami pont olyan, - - - - - - - - - - - olyan valami, pont

Annyi semmitmondó szóvirág,
egynapos kötelező leborulás,
évtizedek hazugságaiból font
bájolgások, aluljárók
hóvirág csonkjai
helyett;

Áttetsző csillagruhában jő a sötét,
Éj-köntösét a Földre rántja az ég,
A Hold halójából simítja vánkosát,
S rejti reggelig égboltunk lángosát.

Ez a vers I.N.R.I. néven előre került! Ott olvasható.

Csillagosak az éjek,
Közel vagy szívemhez már,

Lenge álmok szövik leplüket,
Majd finom kézzel
Terítik fölébe éjüket.
Hajnalban csak érintelek,
Mint az első fénysugarak
Az árnyéktól vett mélyüket.

Lám, ma is
oly vad a vadon,