Pekka alkotásai
A tűzföld közepébe...
Nem sírok, nem is kérek semmit talán,
El akarok érni a tűzföld közepébe,
Ledőlni, s omlani egy vulkán ölébe,
Tisztán porrá égni vöröslő hamuján...
Tajtékot inni vulkánemlőiből,
A skarabeusokkal táncolni
Tükröződések...
.jpg)
Valami pont olyan, - - - - - - - - - - - olyan valami, pont
mint a tükörképe, - - - - - - - - - - - tükörképe, mint a
illúzió folyam - - - - - - - - - - - - - - folyam, illúzió
a világunk része - - - - - - - - - - -- része, a világunk.
(Nem csak) Nőnapon
Annyi semmitmondó szóvirág,
egynapos kötelező leborulás,
évtizedek hazugságaiból font
bájolgások, aluljárók
hóvirág csonkjai
helyett;
...indulok feléd
Áttetsző csillagruhában jő a sötét,
Éj-köntösét a Földre rántja az ég,
A Hold halójából simítja vánkosát,
S rejti reggelig égboltunk lángosát.
Küldtem pár csepp harmatot
Lenge álmok szövik leplüket,
Majd finom kézzel
Terítik fölébe éjüket.
Hajnalban csak érintelek,
Mint az első fénysugarak
Az árnyéktól vett mélyüket.
göngyöli fércét ...
nem is kopottak egy málló
homokszem billenti arra sorsunkat
fényszilánkok hamujában
Kihunyt fények, mint az éj
mély-fáradt álcaszínei
fényszilánkok hamujában,
kapuját az égre tárja,
s vendég jön holdruhában -
ég száll a Földre, ahogy
üllő koppan szikra járja,
felkaptat Hold udvarába,
kigyúl ezer égi párja,
mind csillog, mégis árva.
Lassan, egy vén Galaxis
mozsarába csillagot tesz
szürkeségből éjbe hajlik,
fényruhából Esthajnal lesz;
nemsokára pitymallik -
sötét lándzsa a hajnal,
csillámira harmatot tesz,
könnyeit a fűszálakra
hagyja, új naptól erőt vesz
és hajnalt hoz a tájra.
