Ülsz előttem a kanapén, felhúzott lábbal,
S én csak nézlek, ki nem mondott vággyal.
Állad térdedre hajtod, mesélsz…
vadász vagy vad
mindkettő ad
magát
hajszát
életet
halált
mindkettő elfogad
Fázom itt,
ebben a végtelennek hitt nyárban.
Az éjszakával végez egy angyal,
talán elég lenne egy pillanatra meghalni,
hogy érezd húsom hiányát
Néma űrben lebegek, egy csupasz kő,
tanulmányozhat, mind ki hozzám jő.
Április, bolondos kis április,
kilógsz a sorból, bárhogy is.
Hogy gondolom ? Elmondom.
Jól figyelj, mert lesz gondom.
töröltem pár apróhirdetést
egyszerű volt...
Csókoltalak és eltűntél,
belém-lehelted én lettél…
Lángod kerít körös-körül,
testem lelkem belemerül.