Kisslaki alkotásai
Takács Zoltán illusztrációja
Csoda Késmárkon
Az Úr 1585. évében Késmárkon már hetek óta éhínség dühöngött. Piusz, a templomegér, loholtában nagyot esett az oltár előtt. Pléhbögréje, amit eddig kacska kezében szorongatott, pattogott még egy kicsit a kőpadlón, majd elült a szószék alatt.
Megrémült, de az angyalok továbbszunyókáltak a boltíves freskón, ahogy alkotójuk odaálmodta őket. Az egér sebtibe’ keresztet hajított magára, és kisuttyant a bronzkapu alatt a Fő térre. Nagy iramban rohant, hogy mielőbb kijusson a városból.
Ló és a lelkész*
Takács Zoltán illusztrációja
A ló duzzogva húzatta magát a tutaj után. Haragudott a révészre, mert már majdnem fenn volt az első két patája a kompon, mikor végigvágott rajta az ostorral. Pedig a lelkész mellett volt még ülőhely.
Bezzeg mikor elindultak Wittenbergből, még nem sajnálta tőle Bálint a hídpénzt. Holott az Elba keskenyebb, sodra sem erősebb, mint itt Frankfurtnál a Majna.
A ló tévedett.
Mici néni szegfűvel
- Két szép szegfűt Icám, de ma zöld nélkül - csipogta vidáman Mici néni a virágboltosnak. Persze, hogy jó kedve volt, mert ma megint egy remek temetés lesz.
- Azt mondják, hivatásos siratóasszonyok is jönnek!
De leginkább a kikapós menyecskék ajnározták a bikakedvű molnárt. CSONTTÁFAGYOTT VÁLYÚ 1954
Éjjel még zuhogott a hó, de reggelre már elfáradt. Csak pár tucat hópehely kószált még a levegőben céltalan.
- Azannya!– szitkozódott Dollár, ahogy meglátta a befogásra várt szánkót, mikor az istállóból nagypapa itatni vitte a vályúhoz.
