A tiszt ahelyett, hogy feleségül vette volna a lányt, eladta egy dán örömházba
Bernát testvér egy darabig csak figyelte a boksát, hogy nincs-e rés a földbunda alatt. Ha cúg érné alulról, hamuvá égne az egész farakás. Sárika, - aki tatár fogságból szökve tévedt hozzá - közben a létrát vigyázta, s mint csörgedező patak a kövek közt, úgy locsogott szünet nélkül a barátnak. Most éppen ott tartott:
A fáradt arcú asszony megdermedt, mikor Lehocki úr bekopogott az ajtón.
Miután hellyel kínálta a háziurat, ő is visszaült a kopott kanapéra a párhónapos baba mellé. Olyan roskadtan gunnyasztott ott, mint egy idős asszony, pedig még a huszadik telet se látta. A gondok, a verés és az egész napi varrás is görnyesztette gerincét, de ezért három korona volt a fizetség, amiből a mindennapi élet jutott az asztalra.
Bözsi korzózik, Lehocki úr a városba megy. A nagyságos asszony meg a libát várja.
Takács Zoltán illusztrációja