Szóval Sally Five
ebben a bluesban
szerelmes lettem beléd
mintha fényre váltanám
hűs sörös árnyékomat
kitérnék egy száguldó
ajtó elől felfelé a lépcsőn
köd kabátú ősz a teraszon.
És ha megtehetnéd
hogy nem lélegzel egy
fél órát csupán
összecsuklani nyomtalanul
elakadt hangok elapadt
folyójának hívnak majd
a benned térdeplők
Herkules szemében tenger dobog
partokat falok fel éjjelenként
bitumenre fojtott reflektorok
égnek sebekként a hajnali égen
a város összerándul sietve mozdulatlan.
Remélem dolgok jönnek majd
amik dél felé sodornak
át a városon ölelésen
csapzott kutak hűs vizén
rémült ajtókon kacagva löknek át.
Én az erdőket kínzom
ritkuló ágakat tördelek
ritkuló fákról hajnalbőr
felhőkkel etetve erővel
hiánya kéjgőz vérebeit.
Vonattal jöttél Herkules
elhagyva minden álmodat
amit bitumennel véstél
a szélvédőkre kacagva
lopakodsz míg alszom.
Aztán ha tudtam volna
hogy mindent fényre váltasz
ahogy az aprót falom fel
szavaid végén a halvány lélegzetet
mint vitorlát szélbe fogsz karjaidba
és csak az a pár forgács húz tart
a földön még mire azt írta a szív: Repülj!
Ahogy gondolok rád
vörös felhők között
már ki tudja ébrenlét vagy álom
ahogy félelemmel gondolok rád
Aztán erdők zöldjével fordulok délre
szélvédőn át lélegezve mozdulataid
semmibe öltözve háttal a párnádnak
mosolyba ölelve kialvatlan ráncaim
így alszom fejetlen forratlan álmok mögött.