Szememet bántja a fény,
becsukom.
Zárt pillák mögött utazom
oda, ahova nem ér el szavam.
Néma az alkony
bagoly árnyéka mozdul
fáradt a szél

... másodperc töredéke alatt
omlott össze benne
a magasra tartott büszkeség-
feje, mint harangvirág
elnémul a világ
Ahogyan a tavasz
leveti poncsóját,
izzadt homlokát
pipacssziromba törli,
miképpen a vihar áttáncol
a hegyeken,
úgy múlik el
a szövőkeretre hurkolt bizalom...

Felhő kering,
esőre vár a lilaakác,
meg én,
itt, a dombok tövén .

(átdolgozás)
Ágakra fagyott
tükörhöz
tapad a szél.
Nem érez. Rideg.
Csend van és hideg.
Zúzmara öleli a kéményeket
markában tegnapi a füst
háztetőket fojtogat
érzéketlen üveg- ezüst…
A múlt küszöbére meleg vetül.
Félek. Néma madár repül…
Kattints ide a csatolt hangfájl lejátszásához!
... egyre közelednek a percek a csodához
mikor az ezüstfelhők szalagot bontanak
hózáporral áldják meg a földet
s nem rejtik el a csillagokat

Hideg a hold lehelete,
kikericsek bújnak össze
sápadó réteken.
Ásít a nyár…
szakadt szandálja avaron pihen.

Vénül a Hold
ráncolja homlokát,
kunyhónak támaszkodik az este...
köd hajol le a fákról
rászáll a síró ereszre.
Szomorúságom várából kiléptem,
amikor lelked a lelkemre hajolt.
Apró kis gyertyát
gyújtott bennem a szerelem