a Tél, kötelező ceremóniáit
nagy becsben tartja
közönségétől is elvárja,
hogy a fehér-égi-áldást
ünnepélyesen fogadja
gyermekként, játékosan
lármásan viszonyulunk a világhoz
- pedig a tél
tiszteletet érdemel
szelíden kellene egészen
gyanakvás nélkül szeretni
kitárni ajtót, ablakot
csak a szépet beengedni
A kandalló
Az élet valódiságából egy csipetnyi
a tiéd, amikor jóízűen megrakod
a kandallód tüzét
- Megint csetelsz? - nem zavarlak; végzek hamar... minek is neked
a külön lakás, ha velem takaríttatsz?
emberhez jól illő
az alkotni vágyás,
ez a legszebb az egészben
vállalni jó szót
- akadékoskodó célzást,
Valójában nem volt kedvem kimenni...
A lustaság elhatalmasodva magas gátat építhet az ember előtt, ha hagyja.
A szelídebb napsütötte délelőtt ideálisabb lett volna; a kora-délután sem
hivalkodott még hidegével, de rám csizmám és kabátom délután fél ötkor került.
Tegnapelőtt Veletek, még
egy-úton jártunk, dolgunk haladt
együttes létünk nyomán mosoly fakadt;
csak néhány év lopakodott közénk
- Jövő Nemzedék -
Sütöttem kalácsot.
Az ablakra redőnyt
leheltem, egy szoba
hűvösét kapod
ajándékba.