... utolsót lobbant
fantáziám lángja?
csak nem képzeletem intett
ismét a sarokról?
Ő! - a szégyentelen
hullámzó akaratom... de
éppen most kerekedett felül rajta
józan értelmem:
e versben lobogom ki magam
- Drága Olvasó!
csak akkor gyere velem,
ha nagyon akarsz
elszakítani dehogy akarod
bújsz, simulsz
kóstolgatod
Gyorsléptű levegő
kapaszkodik ruhámba,
ha könnyebb lennék
pördítene rajtam
Örökségem fele sár
másik felét
arany-jelmezként dobta rám
sorsom, mezítelenségemet
velük takargatom
csak a múlékony ember
mi bennünk azonos
mondhatnám mit hallani akarnál
akkor nem koccanna pohár
itt szól közbe az egó
beszélgetéseik
körkörösen
ugyanarról szólnak