megszólítani, - Őket nem merem
Tiszteletem!... mormolom, és
kalapomat szorongatom
A szerelem a gyereklányban
lobbant lángra - még tizennégy évesen
- táncóra, tanfolyam , munka
akadt rendesen- csak, hogy a "kedvessel legyen"
Hárfám pihen... de, ha
szerelemről kérdeznének
ömlene belőlem a szó
Olykor villanás
máskor tánc, andalító
sokszor eltart egy életen át
Írástudó felvállalod-e a mát,
s beállsz kikiáltónak?
Akkor vallanod kell
a tett győzelméről,
annak hiányáról,
az anyagias
benzinszagú világról;
- Nagyon sietsz? - egy riportalany kéne... és lépteim ritmusát átvéve mellém szegődött,
az a mindig sunyi ismerősöm.
- Tudod másodállásban írogatok, kell a pénz! Tudom ötletem szakállas, de én még "nem ütöttem le". A főnök szabin, a helyettes szerkesztő Ámorilag - zaklatott, álló nap az asztalon bóbiskol... talán ez az írásom befér a résen.
Jókedv szegődik melléd
amint lesújt a fejszéd
és felkéretőzik arcodra
a fahasogatás szokatlan izgalma.
Látogatóban
A valósággal szembesülni nehéz; húzod az időt
a lelked már annyiszor megtette az utat, de a tested a gyáva
kifogások után kutat
Ember
Te, - csak génjeid
vonatán lehetsz utas:
külön kocsiban