Békésen szedtem a lábam
- dél felé járt, kényeztetett
az őszi-nap; a kolostor csendje
a levegő tisztasága, szinte
visszavarázsolt
gondtalan fiatalnak!
- Hagyjál! - mondta a szó
és a toll napokig csak firkált;
hastalan köröket, hamis virágot
ablakra rácsot
az élet nem csupán
bő lére engedett rettegés,
mikor reggel
köd tejfehére
ült a tájra, ölembe
hajtotta fejét... Tél-elő
köhög a Világ
rezeg a léc
- átviszi-e a magasságot
az Emberiség?
........ látom-
még fizeted
lelki békéd árát.
Az élet
már csak ilyen
Nincs már biztos. Szavak, tettek
siker, - törékeny pillanatok; múlandó
félre-magyarázható kifejezések
... légvár miben élünk, miről gondolkodunk
miben hittünk s hiszünk - lehet, hogy beléjük
a hozzávalókat
lyukas marokkal mértük?
Pillanatkép
kabátba bújni- már
tanácsos ; kukát vallatni
tartalmáról... kényszer
... adnám kabátom,
de - én is fázom!