Pajzán tavaszi szelek
Most is ugyanúgy fújnak
Emelgetik
A könnyű
Szoknyákat
fekete háttér előtt talpig feketében
„George nemsoká sittre jut
Tavaly kilopta a hátsó kaput”*
Írta a kertek aljáról
Gwendolyn Brooks
Tudták, hogy szűz...
Ez benne volt az
Éjhosszú
Tegnap-sikolyban…
Elaludt a század s nem tudta reggel
Orosz vagy német
Tarkólövésre ébred-e
mint egy tahiti lány
szirmait kibontva
a tavasz
már-már ott állt előtted
hallom lépteit
közeledik
alattomosan
lucskosan
arcán a letűnt évek gyűrődéseivel
összetépett fényképekkel
veszekedések hangfoszlányaival
Régi árnyak nem nyugosznak.
Átfestenek, lesikálnak.
Át- ki- meg be – helybenhagynak.
Majd oszlopként eléd állnak.