A régi házat nézem önfeledten
benne látlak most is jó Anyám
a korláton a virágot öntözöd
anyák napja édes hajnalán
A könnyeim már kiapadtak
befelé sírok Anyám
az elmúlás szele lengedez
őszbe fordul lassan a táj
lelkemben még most is őrzöm
a gyermekkort a nádfedeles házat
Kiapadt a felhő
könnycsatornája,
száraz mezőt
borzol a szél,
Hol emberek lépte koppan,
ajkukon mosoly dalol,
a szívem a léptükkel dobban
keress, mert ott leszek valahol.
rímre, rímet-verset írok
születnek lángoló dalok
már csak mese, már csak álom
merengek volt ifjúságon
Ősz járt, jött a hajnal
gyötrő fájdalommal,
vérvörös kín csurgott minden ház falán.
Szellő lennék tűző napban,
megmártóznék patakhabban,
[Katt ide!] Itt meghallgathatod. Zeneszerző és előadó: Karády István
Nem lesz könnyű, de elkerüllek
fájni fog, majd megszokom.
Nem fogja senki észrevenni,
hogy hamis mosoly ül arcomon.