Tarka szín voltál
a világ palettáján
szivárványíven
nyolcadik árnyalat
Mászni egyre feljebb,
kapaszkodni fokról fokra,
nem nézni, hogy zsugorodnak
a tárgyak, ami fontos,
úgyis besűrűsödik,
pingpongasztal zöldje beépül
a növényzet klorofilljébe,
visszaépíti a természet,
benne zöldell tovább, hálója
összetartja a Földet,
nem számít már játszmák izgalma,
pulzus lüktetése, arcok lázrózsái,
nem számít, ki nyeri a meccset –
fölfelé nézni, tartani a fényirányt.
Képzelj egy térképet
szállj fölé
tekints le a magasból
keress egy várost
gyűjts marokba
minden áldást
mit összekotorsz
A vers állandóan mozog
elcsitul hullámokat vet
ülök a partján piszkálom
a vízfelületet
Akkoriban, amikor szokás volt megünnepelni a születésnapod,
illusztráció: Hullámjáték - saját mű
Párnacsata a baldachinos ágyon
Ásó, kapa, kocsiabrincs
– Na és a jegygyűrűt mikor veszed meg? – kérdezte párom nagynénje.
– Nem telik rá, diákok vagyunk – válaszolta a barátom abban a reményben, hogy ezzel lezárja a témát, de a néni nem tágított.
– Adok nektek háromezer forintot, de aztán jegygyűrű legyen belőle!
Akkoriban ennyi pénzért egy vízi járművet is lehetett volna venni. Nem is bírta ki az ifjú sportember:
– Vegyünk rajta inkább egy kenut, akkor evezhetünk minden nap a Dunán, a gyűrűt úgyse hordanánk.
Múltidéző
Azt hiszed, ismered. Részeddé vált.
Megismerhető, letapogatható,
azt hiszed, felfedheti magát.