M.Simon Katalin alkotásai
Házasodni mindenáron / IV. rész
"Erzsit látta a sokaságban, akinek figyelmét, úgy tűnt, nagyon lekötötték a kukoricacsövek."
Abban az évben korán lehullott az első hó, s vele beköszöntött a második tél is, amelyet Erzsi az ura házában töltött.
Fiacskája a bútorokba kapaszkodva tipegett körbe a házban. Idős Bartha az ablak mellett ült, szemével követte a gyermek bátortalan próbálkozásait, miközben gondolatai a jövőben kószáltak.
Házasodni mindenáron / III. rész
"Minden úgy van, ahogy lehet, édesanyám!"
– Erzsi! Erzsike, kelj fel! Gergő éhes, már rég felébredt! – költögette idős Bartha Pista feleségét, aki furcsa módon ezen a reggelen tovább aludt, mint szokott.
– Nincs valami bajod? – vizsgálta fürkésző tekintettel asszonyát –, már késő van.
– Nincs semmi bajom – ugrott ki az ágyból Erzsi ijedten, mint akit rossz tetten értek. – Fáradt voltam, az este későn feküdtem le...
– Mé’ feküdtél le későn, mi dógod volt? – kérdezte enyhe gyanakvással a hangjában idős Bartha.
– Vót éppen elég! Hagyjon, nem hallja, hogy sír a gyermek?
Házasodni mindenáron /II.
**
" Hát nem érted, hogy nélküled számomra nincs se holnap, se holnapután!"
Elvirágzott a május. A nyár komolyan vette feladatait, meg akart felelni az elvárásoknak. Míg a két férfi reggeltől estig a mezőn perzselődött, Erzsi végezte a házkörüli teendőket, amiből akadt épp elég. Lámpagyújtáskor fáradtan ültek asztalhoz. Némán kanalazták a levest, pedig Istinek nagyon nyelvén volt néha a szó, de magába fojtotta. Annál többet mondott a szemével, amikor kanala fölött titokban az asszonyra lesett.
Házasodni mindenáron /I.
*
"... egy vasárnap reggel elővette ünneplő ruháját a ládafiából és elindult, most már a szomszéd faluba, feleséget keresni."
Fél év múlhatott el, hogy meghalt a felesége, amikor Bartha István közölte egy szál fiával, hogy szándékában áll újra megházasodni, mégpedig nem is akárhogy!
– Hát, hogy, apám? – kérdezte kíváncsian a fia.
– Eddig vén feleségem volt. Most fiatalt veszek!
– Nacsak, na! Ugyan biza, melyik fiatal leány menne magához, ha csak nem vajegy vak?
Nyári nap a Hargitán
Szarvasok nyomdokában járunk,
Hol forrás pezseg gyökér alól,
Táltos fenyők éltes honában,
Hol regék kelnek ős hantokon.
Ott hajnalköntösében a nap
Vigyázó lándzsák hegyére száll,
Ég magasán sziklák közt izzik
Merészen a havasi gyopár.
Gyantaillatot lehel az est,
S a szendergő alkonyfényben
Áhitattal kérünk mennyei
Áldást eme földi fenségre!
Újjászületni
Gyűlölt bábkorom,
Burokba zárt létem
Vak félelme a fénytől!
Újjászületni lenne jó
Lepkelétre bár…
Hírcsokor a természet világából
Rossznyelvek
Fagyos szél csókolt
zsenge barackvirágot –
utódját ne várd!
