Ülök a tűz mellett és nézem, hogy a lángok miként harapóznak el, miként kapnak lángra egymásután a lapok, kartonok, s egyéb fölös kellékei a múltnak.
Nini, egy levél, éppen most kezd feketén kunkorodni, azt írja benne a kedves, hiányzom neki, és hogy most beszélt édesanyámmal, neki is hiányzom - biztos akkor voltam katonai alapkiképzésen.
Az meg ott egy értekezés. Színesen, jól dokumentált, sikeres dolgozat volt. Volt! Hamvadhat. Amott meg egy doboz zsugorodik a tűzben. Masni kötötte át, ajándékot őrzött a belseje. Karácsonyi ajándékot.
Nézem a repdeső pernyét, az ég felé szálló füstöt.
Elfogadta Isten az áldozatot.
Múltamat raktam az áldozati oltárra. A jövőért!
Holnap jó szél lesz, hajóink biztosan kifuthatnak…