ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

„Az én szerelmem az élet maga.” *

Égő szerelemmel élek –
Tűzzel lobogón,
Ébren álmodón
Hiszek, szeretek, remélek!
Létem
Egy végtelen történet –
Égi ajándék.

Elhalmoz
Minden jóval,
Játékos örömmel,
Édes csókkal,
Mámoros szenvedéllyel,
Titkos rettegéssel.
Szárnyakat ad,
Felrepít az égre,
Zuhanás előtt
Hagy időt a lebegésre –
Aztán a mélybe ránt...
Csúnyán elbánik velem,
Megkínoz rendesen.
Máskor
Türelmes szóval int.
Gyengeségben bátorít.

Próbára tesz, párbajra hív,
Alaposan megleckéztet.
Vétkeim után büntetés,
Jótettekért jutalom jár.
Adhat száz pofont,
Túlélem.
Készen állok szenvedni
Érte...
Tőle az erő,
Tovább kell lépnem!

Köntörfalazást nem ismerő,
Hihetetlen őszintesége,
Gyakran sértő,
Mi több,
Kíméletlenül közönséges.
Ám vigaszképpen
Kényeztet.
Közvetlensége rabul ejt.
Oltalom.
Ha ölelésre vágyom,
Áldón fölém hajol,
Édes álommal
Ringat el…

Nem várom meg, míg szívem
Hűs avar alatt holtan hever,
Egy pillanatig sem vonakodom
Bevallani most:
Harcban és vérben,
Árnyékban, fényben,
Szüntelen szerelemmel szeretem!
Ő a megfoghatatlan
Lényeg:
Isten dicsősége,
Egyetlen menedék…
Nélküle mivé lennék?
Végtelen reménnyel,
Híven és igazán
Utolsó lélegzetemig
Kitartok mellette.
De addig
A maradék időt szeretném
Magamhoz ölelni
Csendesen…

„A láng, mely a világot élteti,
Halált is oszt, mert vég nélkül szeret.” *

Szerelmem,
Miként a csillagok fénye,
Múlhatatlan –
Sírig tart a lángja.
Mikor az ég úgy kívánja,
S ha majd a mennyet ízlelem,
Sosem-volt közelségben
Öröklétem leszel –

Kívánhatnék ennél szebbet?
”Élő szerelemmel” halni meg.
Ez a legjobb,
Amit az Élettől
Kérhetek…

*
Parafrázis Komjáthy Jenő: Vallomás c. versére
Fotó: Pixabay