Érccé kővült
( D.A. születésnapjára )
Érccé kövült napjaid öröm s kín közt
rád formálták kemény mesterkezek.
Nem életmű még, de már felsejlik
az oázis, ahová az út vezet.
Aranyősz fürdet a férfi delelőn,
emlékeid féltőn rakosgatod.
Nem kívánod az éji tivornyákat,
hegyeket ostromló vad attakot.
Széllel se fordulsz szembe csak azért is,
nem dönget öklöd bezárt kapukat,
vársz, s a sok sunyi hamiskártyás között
nem játszod ki utolsó adudat.
Égi táltosod bölcsen visszafogod,
tűz feszít belül, nem vad lobogás.
Míg nyár öle ringat felhőtlen egek
virág-pázsitján, nem kell senki más.
Szavad is megcsendesül, tisztábban szól,
mint kősziklákon a hullámverés.
Vízbe hullt kőként válik elmélyültté
csacsogó habok közt az érvelés.
A napokat már egybe számolgatod.
harmatárban csepp is életre kel,
benne fürödsz, hogy lelked megtisztuljon,
mikor Isten majd karjába emel.
Szállnak az évek, visznek, elragadnak.
de lángol a Nap a csillagokon túl,
s amíg vágy éltet itt a földön járva,
a test mindig vissza-visszafordul.
( Kép: Simon Miklós )
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges