És csikorogj
Kitépett ajtók, felrepedő padlók
megálló idők, szabdalt nappalok
elfelejtett kávék, keserű barnái
már nem éjszaka, nem nappal
szem lehuny, majd kitár
egy villanás csupán.
Átaludnád a mindent felébresztőt
felébresztenéd a mindent átalvót
te sem tudod már.
Elkísér vagy eláll az útból
vadcsapás körökben
szorít a vállamra
téli esőt, hogy bőrömre
zuhanj és csikorogj
a szemem zöldjében.
Szemhéjra tapasztva
pupillára ragasztva
kívül
belül
te sem tudod már.
Gyönyörű vagy
én álmos
sötétzöld ligetnek látlak
én a szürke panel és papír
sarokba szorítottam a szíved
bennem dobogsz.
Holnap már
ősz jár az árokpartokon
tudod, a ködfátylas
most napnyála festi még az utcát
kék ég, a kutyát Celsiusnak hívják; 27
2026.08.26.
- northman alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges