Oly
néma most a végtelen,
még
hangtalan kiált szavam,
és
megnyugodni képtelen
zár
önmagamba önmagam.
Már
nem hiszem, hogy eljöhet,
hogy
Isten egyszer átkarol...
csak
hajtom egyre bűnömet,
már
nem találva rá sehol.
Így
törve szét a szívemet
száz
nap magánya elragad,
nézd
meg tehát a művedet:
lásd
szívem épp ma megszakad...