… és a szeretet tényleg örök
valami leírhatatlan állapot
áll az idő mozdulatlan a világ
mondhatatlan szépségű fény közelít;
a színek csodálatos kavalkádja ez
semmihez sem fogható érzés
kifejezhetetlen létállapot
gyönyörű és békés
maradni akarok benne
földi mértékben semmi sem mérhető
e különös időtlenségben
ismerős fénylény közelít
megszólítom: maradjon
– önkéntelenül a fiamat hívom –
igen ő az a SZERETET maga
SZERETET-FÉNY
… és valami kegyelmi állapot ez
hálás vagyok érte
s míg lassan a földi világra eszmélek újra
könnyű és boldog vagyok
árad a könny az arcomon
árad a szívemben az érzés
körbefon valami hófehér ragyogás
amely csak a kiváltságosoknak
kiváltságosoktól érkezhet így
ilyen éteri szépségben
már tudom hogy képes vagyok átsugározni
abba a távoli dimenzióba én is fényemet
mert mondhatatlanul szeretem holtában is
és tudom ő is örökké viszontszeret
bár nem találom
nem tudom hol van
nem értem miért halt meg
és folyton kérdezem
hol vannak az angyalok