ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

császármetszéssel szült a síkság
tócsába mártva fölsír egy virág
és álmélkodnak mind a nyírfák
fehér köpenyben csontsovány dadák

távolban rokka perg kotyogva
mellette ráncba-varrt anyóka ül
de bomlik már az alkony kontya
vattás ködben ordas hegedül

eltűnt a délutáni rézmozsár
amelyben csillagporrá tört a nappal
most csupán a narkós csönd nyomoz
az égen Sherlock Holmes kalap van

mert mély az éj zárt és spirálos
benne alszik egy átlőtt gyurgyalag
Piroska ma nem megy nagymamához
a sárkány-szájban is parázs fakad

hisz van ki arra jár amerre nem megy
szemében lámpás (befelé vakít)
szíve körül abroncs a végtelen csend
és foglyul ejti dobbanásait

s ki tévúton igyekszik messze járni
ingén sötétlő lőtt seb a légypiszok
és próbál két Egyszarvút absztrahálni
melyek szőrébe azt nyírták TITOK

*
avítt zsonglőr poroltóval
tűzkarikán által játszik
alatta egy koszos tóban
hattyúnyakra kötnek fáslit

amott meg vad petymegekkel
jócskán áldott kaptatókon
barbár vezér bősz sereggel
vonul át a szögesdróton

hahj bizony a dagadt péknek
adódott nagy lehetőség
kifli s cipó szénné égett
ám angyaltól kapott rőzsét

tenger felől albatroszát
vén tengerész várja lesi
zászlója nincs hát abroszát
kapja kézbe s azt lengeti

tyúk kotlik egy fals lepényen
mellette áll dinka párja
jön gazdájuk lép keményen
hiszen ő egy inka árja

*
térképpel homlokán egy
orrszarvú feszül gyönge sásnak
hátán kétszer-kulcsra-zárt seb
körötte műlégy s füstölő naptárlap
a műlégy szúrágta fakézre
pillant (szinte avítt mementóra)
mely súlyos csorbát tetézve
futott teleírt papírhajóba
melynek kéményén pediglen
óriás kigombolt menyét
s közelít szálkás sündisznó-ingben
versenytől fölhevült lúdtalpbetét

*
falból kihulló szög alatt
zárványos csontos alkatot
rézsútosan kockás lakat
pikkelyes bilincse fog
a háttér omló meztelenség
kilátóval egy leánycsecsen
fölötte szárnyas kártyalap
csőrében véres szelencét
tart átlátszó égi kegyhelyen
s mindezt mintegy vaskeretbe
szorítva óvja kígyó teste
mely a vászonról alul kilóg
s leng vadul ígyen keresve
a bili-formájú ládikót

*
sérült mimikrijét egy kaméleon
jódos vattával ápolja épp
mikor fönn a sűrű lombokon
által egy bőregér a képbe lép
és csűr-csavar fals ultrahangot
melytől a vén szú fába megy
lenn ebihal tócsából csinál strandot
mit körbeülnek szomjazó legyek

melletük fekáliából egy szent bogár
golyót mintáz majd görgetni kezdi
odább sün motoz szaglász lesuny megáll
reá szemét agg róka sunyin mereszti
s amíg a túlkoros gida már őzbe hajlik
agancsa bukkan homlokán ki
ólmosan nehéz csönd van addig
mígnem fölrikolt egy megriadt kanári