Nem kell végigmondanod,
hogy mit akarsz,
ha áld nyelved Drágám,
vagy perelsz velem.
Szemednek nyiladozó
csillagait,
s minden szavad mára már
jól ismerem.
Mégis hiányzik a szó,
fáj ha hallgatsz.
Mondj jót, vagy rosszat
csakhogy visszaszóljak.
S ha hív az őszi alkony,
terítsd rám
a megfáradt csendet
útravalónak.