Régi dal,
kopott hegedű,
elveszett világ
játssza a fülembe
dallamát.
Kép a falon,
barna fürtök alatt
meleg szempár,
ajka kissé nyitva,
a dalt hallgatja.
Fény játszik a szemén.
Túl az ablak keretén
zajos világ él,
míg ő a múltról mesél.
Üzenetet küldene,
nem is értem, hiszen
mosolya maga a titok.