Elhalkult fájó hangú
zizzenése az avarnak,
melyből levélhalmokat
a fáradt szelek kavartak.
Hol lehunyt szemű alkonyt
már csupasz ágak takartak,
ághegyről intve búcsút,
a rőt levelek zokogtak.
Lehullt egy gesztenye és
pattant tüskés gubacsáról,
lebegett árván - sárgult
levele, őszbe a nyárból.