Adjatok hitet most,
felsíró anyáknak,
Adjatok igaz szót
hontalan apáknak,
Adjátok szívetek,
bárhová szakadnak,
Adjatok jövőt, sok
megtépett magyarnak!
Ne legyen ott határ,
hol testvérek élnek,
S becsület feleljen
a kinyújtott kéznek,
Ugyanaz dobogja
dallamát a vérnek:
Bárhogy hívják földünk,
itt magyarok élnek!
Nézz szemembe bátran,
itt állok melletted,
Testvért, otthont, hazát:
nem kell már keresned!
Útját álljuk együtt
felzúgó fellegnek,
Szikár, szép fiaként
embernek… s Istennek!
/Dávidné Koppányi Zsuzsának ajánlva/