"Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet." (Pál apostol I. levele a Korinthusbeliekhez 13:13)
Most valami másképpen van,
most valami új kezdődik,
most valami másképpen lesz,
most valami nagy csoda vár,
az adventi koszorúkon
szaporodik a gyertyaláng...
A hit gyertyája ég –
alig derengő, szelíd sugár.
Hitünk szárnyat ölt,
régről ismert öröm köszönt.
Égi magzat! Szenteld meg,
mit neked adunk az Adventben!
Hajnal jő. Harang jelez,
roráték üzenetével ébreszt.
Halk kopogás a járdán,
szaporodó léptek.
Odabenn tisztul a lélek.
Lelkünk hófehér csipkeszőttes...
A remény gyertyája ég –
Istengyermek jön közénk,
meglásd, győzni fog,
rég várt békességet hoz...
Segít szaporítani a jót,
vigasztalja a szomorkodót.
Kegyes, szép Szűzanyánk,
két szemed áldott sugarát
fordítsd végre ránk!
Ruhád a nap, hold lábad alatt,
fejed körül csillagok
koronás éke ragyog.
Egyre erősebb a fény,
az öröm és szeretet gyertyája ég –
Téged szomjazunk Szent Kisded,
ki a Szűz méhében testet öltöttél,
megváltó kegyelmed
készen talál minket.
„Harmatozzatok, égi magasok...”
Csöndből felbukkanó dallam kél,
néhány magasztaló zsoltár,
s mint halk levélhullás
surrannak jászolod elé.
A horizonton kigyúl a világosság...
Asztalunkon mézeskalács,
fahéjillat tölti be a szobát.
Szívünkben megbékélés,
templomokban a „Dicsőség...”
A gyertyák hunyt lángján messze túl
egy az üzenet: Szeressetek!
2015. december 20.
*
saját fotó