Alámerülten
Mintha leplezné tisztaságát,
kit a bűn kiválasztott,
s erényeitől megszégyenül,
-vágya hite már csak álca-
kit megtűrt kényszeres ár sodor
kietlen tengereken át
ismeretlen partok felé.
Ellenállni fél, már kapaszkodik.
Ki a csábításnak enged,
bűnössé lesz maga is,
s megmérettetik általuk
-égesse nap, ringassa testét
álomszigetek kék lagúnáin-
hajótöröttként, mire lesz képes,
ha végpusztulás órája üt,
s az önvád szülte zokszó,
zúgó szélviharként
a vitorlákat megtépázza.
Ki könnyűnek találtatik,
mentséget keres hasztalan,
kiutat a hullámsírból is.
S hol földre hajlik az ég,
elvérzik Isten markában,
hiába minden áldozat,
mit átkok közt fejvesztve
kalóz módra okoz.
Mit nyerhet, mit veszíthet,
mellyel nevét ércbe vési
majd az utókor,
s ki dönti el mélységét
bűnben az alámerülésnek.
Poklok tüze, vagy a fenn a menny,
mit jutalmul kap, vagy elveszít,
ha lelkét gyáván eladja az ember,
hogy mindent megszerezzen,
mikor a remény is szertefoszlik,
hogy visszatérjen tisztán
újra önmagához.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges