James Dickey „Állatok mennyországa” c. versének margójára
Már nem lopóznak
Bögölyszeműk nyitva
Karmuk-foguk
Egyre tökéletesebb
Hátunkra ugranak
S ordas hazugságokkal
Tépik-marcangolják
Ősi hitünk
Álmuk
Tonkini öböl
De már
Atomháború
Küszöbén