Kattints! Itt meghallgathatod...
Az úti kő testté simult.
hangrezgést csontom vezetett.
Szívveréssé vált a távol,
mikor Anyám karjára vett.
A nemlétből ragadott ki,
Tőle fénylettél fel, világ!
Ha szorongtam, meséitől
tündérkedtek az éjszakák.
Gondolatok mélyén zene,
ritmusában szarvas üget.
Felérezve riadalmát
múlhatatlan fénnyel üzen
Anyám kedves-szép mosolya.
Kék szeme, mint a derült ég.
Könyörtelen távolba tűnt,
gyermekvilágnyi menedék.