Anyám születésnapjára
Saját fotó
Már nincs sok időd.
Apám könnyű emléke
ott sír még a bútorokon.
Bezárt ablakod mögött
hangja messziről üzen. –
Ki vagy te, Anyám?
Kiről mintáztad arcom?
Titkos szerelmed karjaiba
álmodtad magad,
fogantatásomkor?
Na, de hagyjuk ezt!
Éppen ma, mikor verset
írok születésnapodra…
Csak a szép illik most,
ami hiányzik a versből,
majd elmondom máskor.
Tested gyönge, alig ölel karod,
oly picinyke lettél,
felkap a szél, ha nem vigyázok.
Utad lassan a bárányfelhőkbe ér.
A hópihék befútták hajad,
összefutnak a ráncok arcodon.
Elhagyott a tavasz…
Születésnapod már rég
nem igazi ünnep,
válladon száz ősz hajszál.
Felfűzöm könnyeimet,
s egy nyakékben nyújtom át
neked, Édesanyám.
- D. Bencze Erzsébet alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges