Anyámra gondolok
Anyámra gondolok.
Van egy hely távol,
Rég nem jártam ott,
Egyszer majd elmegyek,
Emlékeimmel visszaballagok
A tanyához - fogom kezed,
S Te szavaim hallgatod;
Kertünkbe a földekről
Nyargaló friss szél hoz
Édes akácillatot - az ám!
Az udvarunkban
Tiszta kelmét fodroz,
Ott, hol gyermek voltam
S ma is Téged hívlak anyám…
Simogatásaid élnek, néha még álmodok,
Olvasni tanítottál, meg csodálni
Az embert, kutatni rejtekét,
S tudni: benne még száz dolog.
Letűnt évek festik arcod, bennem
Ölelkeznek édes szavaid,
Az átvirrasztott hajnalok,
S nem fájnak szidásaid.
Fiad vagyok, aludj édes; tudod
Az anyák halhatatlanok…
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges