Mást mond a jog,
mást az ész,
mást súg a hit,
ha Istent féled,
s a Szeretet hangja
szólal meg benned:
„Van kötelességed!
Ne hagyd, hogy
ő legyen az utolsó,
és a hiúság, restség
felülkerekedjék!
Légy óvatos! Ilyenkor
az ördög kopogtat ajtódon...
Összetörték szíved?
Túl messzire mentél?
Elhagyott szerelmed?
Ne hallgass kapzsi testedre,
ha lázad is a véred:
„Csókolj még!”
Az ész nyugtat,
józanságra int:
„Fékezd vágyaid!”
Ne hagyd, hogy
lelked elenyésszen!”
Légy óvatos!
Az ördög kopogtat ajtódon...
Segítségért szólít társad,
vagy éppen fáradt vagy?
Azzal most ne törődj,
mit diktál a jog,
s amivel az ész biztat;
vagy az ördög
bármennyire döngeti ajtód:
„Meg sem érdemli!
Várj még!”
Ám egy szelíd hang arra kér:
„Ne halogasd,
tedd meg még ma!
Szíved üzenetére hallgass!”
A karácsonyi gyertyák fényénél
egy jászolnyi békesség,
a Szeretet, Isten hangja.
Mindig Ő legyen az első!
*
saját fotó
„Egy nap talán annyira fogsz vágyni valamit, hogy bármire képes lennél, csak hogy megszerezd. Amikor ez történik, légy nagyon, nagyon óvatos, mert abban a pillanatban az ördög kopogtat az ajtódon.” (Karen Hawkins)