Hófehér falak árnyai,
mi között
a tűző nap is kivár,
szárítja
egy oázis novemberét;
Ahol vöröslő homokból,
a fölött
erőd állt, s minden sivár,
szállítja
porból vett hullámtengerét;
A város már déli fénybe
öltözött,
kihalt pálmasor sudár
ámbitja
hűti néhol egy szegletét;
Az idő Ghadamesben is
megőrzött
titkokat, a tél is nyár…
állítja
egy tuareg vén fegyverét.
Ghadames, 1984. november 29.
Érdekesek a tuaregek, akik a berberek egyiki csoportját alkotják, a Szaharában - több száz éve nomád módon élnek. Nyelvük a ''tamasek'' - úgy hívják magukat, hogy /kel tamasheq/ („akik tamasekul beszélnek”) vagy /imuhaq/ („a szabadok”).
Pár képpel arról a sivatagi tájról, ahol én is jártam, éltem.
https://www.youtube.com/watch?v=2dPV6EQ3stslist=RDjPE33jwbTy0&index=28
Ibrahim Ag Alhabib - ''sivatagi tuareg blues''