• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Bárányfelhők Charleston fölött

    |
    Kisslaki képe

    Képtalálat a következőre: „hunley wikipedia”

          Ha a dombról lepillantana a hajnali sétáló a Charleston öbölre, meggyőződhetne róla, hogy Béla a „Három macska" csaposa egy hazug ember. Ugyanis azt mondta, hogy a tenger nem tud aludni, se lélegezni, mert az csak víz. A hajók meg pláne nem, mert csupa holtfából vannak. Ezt a zárás előtt mondta az utolsó törzsvendégnek, és egyben megkérdezte, hogy ő merre is lakik, meg, hogy mi a neve? Hirtelen nem jut eszébe, de abban biztos, hogy ő itt a csapos.
          Hát így beszél az, akinek a pálinka elvitte az eszét.
          Holott nem is kellene mást tenni, mint hajnaltájt felgyalogolni a hegyre a Dixon sziklához. Onnan a halk neszre figyelni, amit a nyugati szél odasúg; s már hallja is a tenger morajlását. Meg, ha az ember kimereszti a szemét, láthatná, hogy az alvó bárkák úgy emelkednek, süllyednek, ahogy a tenger lélegzik.
          Innen fentről olyan aprónak látszanak a hajók, mint egy fészekalja vízi csirke. Csak a Lisa nevű szkúner magaslik ki közülük, mint egy fenséges kotlós. Nem is mernek messzebb horgonyozni tőle a picik, nehogy valami gyorsjáratú kalózhajó kánya módra egyet is kiragadjon közülük.
    Green kapitány volt a Lisa tulajdonosa, de a polgárháború óta a szkúner ki sem mozdult az öbölből. A városban tudták, hogy dacára a vitorlás impozáns külsejének, mint hadirokkant ül a sekély vízben.
          Régebben még kérdezték, hogy hol csatázott az öldöklés éveiben? – ő csak hümmögött: - Hadititok, meg ilyesmi.
          Lísa, a maga hetven évével és a negyven tonnájával volt jelenleg a legnagyobb hajó a kikötőben. Green csak holnapra várta Helenát, Kornides tíz lábbal hosszabb háromárbocosát százhetven birkával. A görög rabló a gyapjasokat egy állatmenhely gondnokától vette szinte bagóért, mert a birkák bőre alatt pestisbacilusok laktak. Erről persze a gondnokon kívül csak Kornides tudott. A német cserzővargákat, akik megrendelték, ez nem érdekelte, mert nem a húsból akartak bekecset szabni. Green már jó előre felvette a pénzt Kornidesztől, és ennek fejében garantálta, hogy továbbszállítja az árut a szárazföld belsejébe, Susiheim nevű faluig.

          Na! – Ezeket, a birkákat kellett Bélának az embereivel a folyón először Goose Creekig hajókáztatni, hogy az ottani zamatos réteken a bekecsjelöltek minél előbb kövérre legeljék magukat, hogy bírják majd az erőltetett menetet kelet felé. Így legalább minőségi bőrt szállítanak, s nem kell szégyenkezniük a birkáknak. Kár, hogy szegényekkel nem közölték a végcélt, ahol a német tímárok már kisúrolt bőráztató kádakkal várják őket az utolsó fürdőre.
          Húsuk meg majd az égbe fűstől, mint mártír őseik a jeruzsálemi áldozati oltárról.
          Green nem akarta hajóját egyedül hagyni, azért maga helyett Bélát küldte, hadd keressen ő is szegény pár dollárt. - Azt persze nem mondta, hogy még tizedrészét se kapja annak, amennyit ő már Kornidesztől felvett.

          A kapitány a fedélzeten élvezte a napmeleg tavaszi szellőt, s elmélkedett a világ folyásáról. Elmosolyodott, mert eszébe jutott a tegnapi látogató. Már ahogy messziről feléje evezett a finom, városi ruhás úr, megérezte, hogy jó üzletet hoz neki az a pasas. Nem tévedett. Mikor a vendég felmászott a hajóra, magára mutatott s kijelentette, hogy ő Filbinger.
           - Nem tesz semmit - mondta Green, de később rájött, hogy dehogyisnem.
          A látogatója elmondta - helyettesítvén egy névjegyet -, hogy ő egy szabad, liberális szennylap tulajdonosa és szerkesztője. A lap főként azokból a cikkekből él, amiket nem jelentet meg. A tervezett leleplező írást, amit legközelebb le akar hozni, előre bemutatja az érintettnek, akinek minden pénzt megér, hogy ne szerepeljen a nevük az újságban. De sajnos az utolsó héten rálőttek egy nyilvánosházban, ezért egyelőre abbahagyta a zsarolásokat.
          Ezek után Filbinger rögtön a tárgyra is tért.
          - Arról lenne szó - mondta, hogy ő a százhetven birkát Susiheim közelében embereivel látszólag elraboltatná, mert barátjának jobban kellenek a gyapjasok, mint a jöttment német cserzőknek. - Azt nem mondta, hogy az a barát, a nagyhatalmú s pénzű Mr. Black, a konzervgyáros.
           - Ez veszélytelen, és tisztességes üzlet - gondolta Green, mikor Filbinger pár bankót rakott az asztalra, mert a kapitány nem ment bele a részletfizetésbe. Green eltette a pénzt, s elmagyarázta Filbingernek a tervezett útvonalat. Miután Kornidesztől átveszik majd a birkákat, átrakják őket Alenby bárkájára, és míg lehet, azzal utaznak fel kelet felé a folyón. Onnan aztán négy-ötnapi menetelés után, már Susiheim alatt fognak járni. Még megegyeztek, hogy, mikor megjelennek Filbinger álbanditái, Béláék azonnal megadják magukat.
          Green arra ébredt - mert egy kicsit becsukta a szemét -, hogy kialudt szivarja.
          - Béla, hozz kávét! - ordította a csaposának, aki nála lakott a hajón, de eszébe jutott, hogy ő küldte el, vegyék át Kornidesztől az állatokat, és rakják át Alenby kalaposmester bárkájára, aki a vízi járműt örökölte, de már a folyó látványától is tengeribeteg lett.
          Késő délután befutott Béla és jelentette, hogy a birkák már a bárkán ülnek, és sürgetik az indulást. Neki meg most készpénz kell, hogy kifizethesse a brigádot, mert italt is akarnak vinni a hosszú útra. Green kifizette a teljes bérüket, nehogy lázadás legyen, és szerencsés utat kívánt a birkás expedíciónak.
          - A Filbingerrel kitervelt álrablásról nem szólt a csaposnak.
          Már tegnap éjjel átgondolta a dolgot, s jobbnak látta, ha nem említi a kitervelt álrablást, nehogy később részegen eljárjon valamelyiknek a szája. A kapitánynak rögvest odalenne a becsülete, no meg, Filbinger pénzén sem kell osztoznia. Később, amikor már Béláék útban voltak a bárkán Goose Creek felé, Green a vizes hordón pálinkát szopogatott, és ábrándozott. Hirtelen gyengéden elmosolyodott, mert elképzelte, hogy milyen arcot fognak vágni a bőrösök, mikor holtfáradtan beállítanak Béláék Susiheimbe, egy fia birka nélkül.
          - Te jó isten! Hogy azok mekkora verést fognak kapni a sváb cserzőktől… -
          Green beleborzongott.

          Ameddig Béláék a vízen jártak, az útjuk még egész kellemes volt, de eljött a pillanat, mikor a folyó elsekélyesedett, és kockázatos lett volna továbbmenni. Ezért Mc Callagan, aki a víziszonyos Allenby bárkáját kormányozta, kirakta őket egy sík mező partján, amit szétszórt erdő szegélyezett. Még innen is lehetett látni a vagy mérföldnyire a kék eget fürösztő tavat. A birkák, ahogy már messziről megérezték az édesvíz szagát, két első patájukkal vadul rángatták a bárka peremét.
          Jóval később már a parton, mikor a parázs tetején az utolsó álmosan pislákoló rönk is aludni készült, a tábor már jóllakottan szuszogott Isten békés szabad ege alatt. A mennyei csillagcsorda részvéttel hunyorgott le a birkákra, mert ők már tudták, milyen nehéz napok várnak a fertőzött karavánra.

          Volt, hogy egész nap meneteltek étlen-szomjan a sziklákkal, kövekkel bevetett mezőn, néha meg caplattak csüdig merülve a mocsárszéli sásban. Néha az e vidékről elszármazó, sok-sok utat ismerő aggastyán racka juh is elvétette az irányt. A sok-sok útból éppen csak azt, ahol jártak, nem ismerte.
          Ha az utolsók közt vánszorgó állatok közül valamelyikük reményt vesztve leült, hogy ő bizony itt pusztul, de nem megy tovább, szomszédjai hóna alatt átfogták, s vonszolták a következő pihenőig.
    Jusuf, a sok telet látott vezérürü már nehezen vonszolta magát. Már tele lett bogánccsal a gatyaformára nyírt farbundája, és fején a vezérséget jelentő divatos prémgallérja is kopottan lötyögött.
          Az erőltetett menet negyedik napján Jusuf belátta, hogy ezt a tempót nem bírják tartani. Néha meg is álltak, hogy a sor végén rogyadozók is felzárkózhassanak.
          Már ő se nézett, se jobbra, se balra, s már az eget sem fürkészte reménykedve, hogy mikor tűnik fel esőt hozó felhő. Ezért történhetett, hogy nem vette észre kelet felé azt a szürke ködös sávot, ami a horizont peremén húzódott. Éppen hátrafordult, hogy bal patával pihenőt vezényeljen a nyájnak, mikor szurokként csillogó ingoványos pocsolyába tévedt. Nem tudott egy lépést sem tenni se előre, se hátra, hiába erőlködött inaszakadtáig.
          Tehetetlen kínjában az égre nézett, és sóbálvánnyá dermedt! Kimeredt, tágra nyílt szemmel bámulta a hirtelen feltűnő felhőpamacsot, amint egyre sebesebben és egyre növekedve közeledett feléjük. Lassan egy óriási fehér gyapjas birka alakját öltötte magára, s úgy tűnt, mintha jobbjával előre mutatna a horizont fölé.
          Jusuf azonnal könnyebbnek és könnyebbnek érezte testét, majd mintha ellenállhatatlan, földöntúli erő vonzaná fel a magasba. Közben olyan, eddig még sose érzett melegség járta át szívét, hogy szinte sírva fakadt a határtalan boldogságában. A következő pillanatban már kiemelkedett a mocsárból, maga alatt hagyta a földet, s szaporán kapálta a levegőt a végtelen égen. Mindig csak a hívogató felhő felé. Az őt követő birkák is egymás után soronként váltak ki a sárból, s léggömb gyanánt, méltóságteljesen lebegtek a vezérürü után. Ahogy egyre távolodtak a birkák a földtől, úgy kezdtek lassan átalakulni bárányfelhővé. Jusuf már lassan elérte az óriást, és beleolvadt az irdatlan nagy, átláthatatlan fehér ködtömegbe.

          Azt a négy napot, amíg az állatok megérkeznek a rajtaütés helyére, az amatőr martalóc, Juan Maria Gonzales, Filbinger jobb keze, pásztoraival kellemesen töltötte. Mint egy vasárnapi iskola piknikező gyerekei, a műrablók szárnyast sütöttek, főztek, heverésztek az árnyékot adó tarka lombos fák alatt. Jó kedvük volt, mert Gonzales a bérüket előre kifizette. Jó lesz az otthon a sok éhes szájnak Mexikóban, a falubeli putrikban. Ez a rablás is csak egy hecc lesz, kockázat nélkül.
          Juan minden reggel végigpásztázta a látóhatárt egy hatalmas szikla mögül s elmosolyodott, mikor feltűntek távolban a bukdácsoló birkák. Nagyon halkan, de már messziről idehallatszott keserves bégetésük. Előkiáltotta embereit, s elindultak lassan, komótosan a karaván elébe. Béláék is észrevették a messziről közeledő alakokat. Sejtelmük sem volt, hogy kik lehetnek azok, hiszen Green kapitány nem beszélt az álmartalócokról.
          Juan Maria Gonzales emberei azért biztonság kedvéért kézben tartották a fegyvereiket. - Sohase lehessen tudni!
          A vezér is lehajolt, hogy megkösse a combjára erősített pisztolytok zsinórját, s közben szórakozottan felpillantott az égre, s azonnal úgy maradt görnyedten, mint egy szélütött.
          Még látta, hogy a birkák lassan felhővé válnak, csak az utolsók dagasztják még az égen bogárnyi gyufaszál lábacskáikkal a levegőt.
          - Santa Maria! Madre de Dios! - hullott térdre Juan, majd áhítattal nézett a távolodó bárányfelhők után, és alázatos imába zuhant. Az állrablók is térdelve, tátott szájjal meredtek az égi csodára.
          Később, mikor magukhoz tértek, tudták, hogy birka nélkül nem mehetnek vissza Filbingerhez, mert az golyóval jutalmaz, ezért inkább elváltak egymástól.
          Juan hazament a falujába, ahol mélyen tisztelték, mióta megtudták, hogy csodát látott. Esténként a kocsmába szívesen mesélte huszadjára is, mikor ő saját szemeivel látta, ahogy Szent Kristóf felvezette az égbe a birkacsordát, és felhőket csinált belőlük. Az áhítattal hallgató hívek szívesen fizettek neki egy-egy italt, s tisztelettel simogatták azt a kezet, amivel búcsút intett Szent Kristófnak.

          Béla is döbbenten bámulta a birkák mennybemenetelét, s gyanakodva fürkészte kocsmás barátai arcát, hogy ők is látták-e a csodát, vagy az agya szülte ezt a látomást? De aztán végigmentek az állatok nyomán mindaddig, míg el nem tűntek. – Ez kétségtelen. Itt tényleg csoda történt!
    Mit lehet tenni? Majd elmondják a cserzőknek, hogy a birkák elszálltak keleti irányba.
          Arra keressék!
    Igazán jókor jutott eszükbe, mert vagy tíz susiheimi legény előrejött a nyájat fogadni.
          Először röhögtek a csapos magyarázatán, hiszen hajnalban hallották is a birkák bégetését. De a magyarok csak vonogatták a vállukat. - Akkor kezdődött a verekedés.
          Béláék estig futottak, míg elértek egy erdőt, ahol végre lerázták az üldözőket.
          Most szó szerint értendő, hogy féltették a bőrüket, hiszen szakavatott cserzők kergették őket.
          Béla, ahogy kipihente magát elhatározta, hogy új életet kezd. Nem megy vissza Charlestonba, úgyse hinne nekik senki. Csak röhögnének rajtuk.
          Hogy eladták a birkákat, az teljesen rendben van, de ez a mese hozzá?
          Éjjel felriadt. Teste verítékbe úszott, mert Jusufról álmodott. Hirtelen ötlettől vezérelve felkelt, a sötétben sebbel - lobbal összekapkodta cókmókját, s búcsú nélkül otthagyta társait. Hajnalra már messze járt, s megkönnyebbült szívvel gyalogolt Dél-Dakota felé, ahol talán támasza lehet egy magányos, magyar szavú, de tehetős farmerözvegynek.

          Filbinger egy éjjel örökre eltűnt a városból, mert a konzervgyáros megbízásából három markáns férfi kereste, s azonkívül még egy szenátor embere, aki pontot akart tenni a zsarolás végére. – Golyóval.
          Jóval később a susiheimi események után különös történetek járták be Charlestoni kikötőt egy eltűnt birkacsordáról. Egyesek úgy vélték, hogy ellopták az állatokat, s Béláék csak ráfogták, hogy csoda történt. Az persze nem csoda, hogy ők is eltűntek még a környékről is. Lehet, nem úsznák meg puskagolyó nélkül a birkalopást. Sokan viszont elhitték a történetet. Még szemtanukat is találtak. Például Angyalfit, aki azelőtt a Három macskában sikeresen elitta az eszét, azt mondta, hogy saját szemével látta, mikor a birkacsorda az égbe szállt, de neki akkor sem hittek, ha részeg volt. Egyébként rajta kívül is sokan látták, hogy igenis a birkák felhőként úsztak az égen.
    Egy biztos, éspedig az, hogy senki sem tudott semmi bizonyosat.
    Azt sem értették, hogy mért kellett Berger doktornak Green vállából egy golyót kivenni?
          - Állítólag a kapitány valami elszámolás miatt civakodott Kornidesz kapitánnyal.
    *
          Susiheimben a vizsgálatot vezető serifnek, a falu apraja nagyja megesküdött, hogy egy fia birkát sem kaptak abban a hónapban.
          - Akkor csoda történt az állatokkal -, mondta Baumgarten bíró, és visszautazott a fővárosba. A tanuk is belenyugodtak ebbe a változatba, de azért csodálkoztak a bírón, hogy úriember létére, hol tanult meg ennyire káromkodni? – Különösen akkor, mikor a szemtanuk eskü alatt vallottak a birkák metamorfózisáról.
          Később egész Dél Karolina szerte elterjedt a csoda híre, hogy 1881-ben Charleston közelében egy egész birkacsorda felcsapott bárányfelhőnek.

          Estelente a tábortűz mellett még évekig beszélgettek a cowboyok, a hajdani gyapjasok titokzatos eltűnéséről.
    Egyszer egy hűvösebb októberi este, Gordon farmján egy ilyen heverésző csoporthoz szegődött éjszakára egy toprongyos kegyszerárus, rózsafüzérköteggel a nyakában. A felhővé lett birkák legendáját szó nélkül hallgatta. Hébe-hóba el-elcsukló hangon felzokogott. A munkások részvéttel összenéztek, de nem csodálkoztak, hiszen a háború után még évekig elég hibbant járta a vidéket. A szerencsétlen már pirkadatban továbbállt a megszentelt áruival.

          Csak a déli itatásnál jött rá Kohlhaas, a mindenes, hogy már este mért tűnt neki olyan ismerősnek a kegyszerárus. Igen! Jó pár éve, hogy látta a városban. Igaz, akkor még előkelő úr volt, s egy gazdag laptulajdonos.
    Ha jól emlékszik, valami Filbingernek hívták.
    ____________
    * Hunley tengeralattjárót 2000-ben felszínre hozták és 2004-ben a legénységet katonai díszpompával, eltemették a Charlestoni katonai temetőben

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг