ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Ez már tényleg az utolsó, önfeltárni megkísértett - pardon, megkísérelt :) - retro-ciklusom, 2004-2005-ből: a teljességhez.

- - - - -

0.

Szeretni, mondjátok, tudtok-e engem,
s képesek vagytok-e megmenteni?
Már nincs sok időnk, már pusztul a kertem,
mindegy már nekem, hogy meddig felejtem
életem köztetek teremteni.

Semmi az érték, mit magamban hordok -
kellek-e, s bennem láttok-e mindent?
Az ti dolgotok, hogy mennyit raboltok,
s dús semmiségektől lesztek-e boldog,
értékre váltva a vallott "nincsen"-t.

De én... - én meghalok szeretet nélkül,
vonszolván magam a vágyott Nincsig.
A Halált választom szerelmes férjül,
a fontosnak vélt is törpévé vénül:
így végzik élet-lényegek mindig.

Mentsetek hát meg, ha akartok engem,
akarjatok, ha szeretni bírtok -
szeretetlenül én lángokba estem,
kegyetlen közönynek prédája lettem,
elnyelnek érzéketlen a kínok.

Magam vesztettem, kezetekbe tettem
azt, mit értékké ti ruházhattok.
Csupaszon önmagam múzsája lettem,
halálom akarva semmibe vesztem:
ha nem szerettek, velem tagadtok -
mind így végzik a szentek, a latrok.

(2004. aug. eleje)

- - - - -

1.

Tudva bár, mily hívság kérni abból,
mit szeretetként tisztelnek a lelkek,
mégis így könyörgök: kik nem szerettek,
ismerjetek meg e csupasz arcból!

Gyerek vagyok, kivetvén a harcból,
elárvult, ki nem tudja, hogy szerethet.
Nem tudja: szeretetért kit perelhet,
s ki zárta el őt a többi arctól.

Most jégben és magányban egyre fázik:
hová tűnt a régi, messze Éden?
Szeretett-e s szerette őt egy Másik?

Áll-e még az ég, s ragyog-e kéken?
Vagy üres minden, öltől a halálig,
s hallatlan a szív szava az éjben?

(2004. okt. 17.)

- - - - -

2.

Elzártam magamtól minden szeretetet:
mi kínt okozott, tagadni akartam.
Visszatér mégis új és új alakban,
könnyekben fürösztve mégis életemet.

Elzártam magamtól emberi szívemet,
s jégbe fúlt lángként egymagam maradtam,
nem véve észre: azt a mélyt tagadtam,
ami hordoz minden sokká hullt életet.

Nem voltam semmi, s adtátok kezembe újra
önmagam, a gyűlölt, megvetett valót,
szülve embert, bízni, adni akarót.

Érezzétek meg múltam poklaiba fúrva,
ti teremtők, kik életre raboltok:
felemeltetek engem magatokhoz.

(2004. nov.)

- - - - -

3.

Barátot, ki nem ad, nem talál.
Mit adhattam magamból teérted?
Mért ruház fel engem tiszta fényed?
Nem választ el már, csak a halál.

Mélységem kapuja nyitva áll,
s egyremegy, hogy mit hoz még az élet:
átérezhettem már azt a létet,
ami végleg önmagamra tár.

Valódibb énünkre rátalálni
csak a Másik valója segíthet,
elfogadva más találta kincset.

Megtanultam keresőként járni,
s kincsre leltem: átadom neked;
vedd, mint adtál, te is lényeged.

(2004. dec. 2.)

- - - - -

4.

/SMS-négysorosok/

I.

Kedvünk, nyarunk, barátunk távol.
E téli kor üresre mázol.
Borult az ég fejem felett.
Kubában eged más lehet.

II.

Elszöktél innen a kies Kubába,
öltözve nyárias, lenge ruhába.
Maradtál mégis kötve honodhoz:
kínoz a nyárban téli bozontod.

III.

Jósorsod nem Thaiföldre vezérelt -
tudhatnád most, milyen vízbe fúlni.
Mégsem ismerhet a rossz kivételt -
koloncodként megmarad: tanulni!

IV.

Nem tudom, miféle furcsa bánat
vágja sutba mind a könyveket.
Kerge állat látja így a tájat:
körbe-körbe - minden egyremegy.

V.

Meghalunk az évvel újra s újra -
eltemetjük régi álmaink.
De mindig újabb hit felel a búra -
új vizeken új Titanic ing.

VI.

Új év ízére virradunk mi sorra,
forogva Földünk új napfényre tár.
Ha várod, eljöjjön az éjfél sorja,
tudd: nálunk mar ég a láthatár.

VII.

Minden vonzalmam titka önzés;
minden vágyam önmagára kérdez:
Szeretnek? - Rettegem a döntést,
miben más szív igazul ítél meg.

(2004. dec. - 2005. jan.)

- - - - -

5.

Tüzünk mit keres e rég kihűlt világban? -
Tiszta fény helyett csak csillogás a szív,
mit felfedezni indultál, bízván egy másik lángban,
csalóka hittel telve meg a tiszta ív.
Csoda volt, te láttad, az üdv ígérete -
s most szürkévé silányul talmi élete.

Nincs világ. Az álmok cserbenhagynak végül.
Nincs világ, csak árnya; hideg és üres.
Ki lángtalan honában nem elégül,
lázad, leszar, züllik és füvez.
Menekülni nyitva áll a pusztulás nekünk,
hol öntüzében ég el égre tárt szivünk.

Mondd, hogy mégis megvan ő tebenned:
a Másik, kit a létben nem leltél soha,
a kép, ki neked épp annyit jelentett,
mit száműzöttnek ér az otthona.
Megvan ő, és mondd, hogy: én vagyok,
ki általad hazához juthatott.

(2005. jan.)

- - - - -

6.

Te vagy az, aki a legjobban szeret,
és te vagy az, akit a legjobban szeretek.
Sikerült rátalálnom valami fontosra:
képes vagyok a feltétel nélküli kötődésre.
Nem tudom, milyen mélyebb okból
és milyen mélyebb célból.
Lehet ez még önzés,
ha bármit megtehetsz velem?
Talán azt mondják: ez az igaz barátság.
Csak szavak.
Nem.
Nem érzelem - mélyebb.
Nem ösztön - a szerelem ösztön, ez nem.
Tisztább lánggal ég.
Vállalás,
iránytű a lélekben,
térkép az életre.
Ennyi elég.
Lehet, hogy nem én szeretlek a legjobban,
és lehet, hogy nem engem szeretsz a legjobban,
de ennek semmi jelentősége már.
Nem Én: Te.

(2005. febr. 26.)

- - - - -

7.

Már nem tudom, hogy mit jelentetek,
mert életemmé lettetek fogadva.
Szemem sem bámul folyton fel a Napra,
hogy világát urából értse meg.

De akkor, hogyha távol fényetek,
s hiányotok sötétjébe zuhanva
már minden lét csak kialvást akarna,
elfutnék önmagamtól értetek.

Nem tudok saját tükrömbe nézni:
csak általatok láthatok magamra,
s miattatok tudok még remélni,

képek csodáját álmodva falakra,
rajtuk túli tájat ha elérni
már nincs erőm, önnön jövőm feladva.

(2005. márc. 19.)

- - - - -

8.

Talán ha elkezdenék újra élni,
fülelve rég elvesztett hangokat,
talán ha nem akarnék már remélni,
csak tudni vasba öntött sorsokat,

s tudni rosszról, erőről, halálról,
visszájáról látva lét szinét,
lemondani könnyek vigaszáról
(bölcs, ki megdermeszti önszivét),

a lélek szilárd lenne újra,
mi volt, míg más nem létezett,
tudnám, örökre megtanulva,
hogy kell élni az életet,

veszítenétek újra el,
e szegény, rossz diákot,
s látnátok, ahogy útra kel
belakni a világot

az, kinek a sorsa már
nem adja fel magát,
neki tárul száz határ,
s a gáton jutva át

örökre elveszett,
meglelve az Ént.
Ameddig szeretett,
ő csak addig élt.

(2005. ápr. 2.)

- - - - -