ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

/kép az internetről/

Befejezhetetlen beszélgetés
Koosán Ildikóval – hét napon

I. Gyermekéveid...
Ahhoz, hogy gyermekkorod titkaihoz közelebb jussunk, s ezáltal a felnőtt felelős értelmiségi magatartásmodellt megértsük, álljon itt első "válaszként" kedves, erdélyi (alsófernezelyi) zsengéd:

Tavasszal
I: Koosán Ilonka V. o.

Ezer kis csillag tündöklik az égen,
S a hold a földre hinti ezüst sugarát,
Minden alszik mélyen, csöndesen,
Csak néha hallani a szellő halk dalát.

Lágyan suttog a lombok között,
Melyet virággal áraszt el a tavasz keze,
Oly lágyan suttog, s oly csöndesen.
Vajon mit mond neki? Vajon mit beszél vele?

A fákon még a levél sem rezdül,
Hallgatják a szellő mit énekel,
S az egész kedves és csöndes természet
Oly jó, oly bódító illatot lehel.

Óh, Tavasz! Te vagy ifjúságomnak
Az első legszebb tavasza,
Én csak most értem meg először, s igazán,
Hogy mit énekel a szellő halk dala.

Óh, Tavasz! Tavasz! Mesélj nekem,
Suttogjon lenge szellőd lágy fuvallata.
Óh, Tavasz! Óh Szellő! Mesélj, mesélj!
És súgd meg, leszek-e boldog valaha?...

II. Az erdélyiség (ön)tudatáról... avagy válaszom a versedben rejlő kérdésekre...

Általános iskolás kislány verse azon túl, hogy érett gondolkodásról tanúskodik, az erdélyi magyar lét exkatológiájának korai tudatosulásáról is vall... A zöngemény bukolikus-elégikus hangvétele révén a transzszilvanista költészet legszebb hagyományaiba illeszkedik, annak formaérzékenységét is felvillantja. Tehát a szellemi gyökerek adottak.

De van itt egy másik dimenzió is, ami meghatározza a későbbi nyitott értelmiségi gondolkodást, nevezetesen a román kultúrához való viszony...
Álljon itt, szintén szabálytalan, de annál hitelesebb válaszként, egy korábbi műfordításod:

Mondd szívecském...
(I. Vacarescu nyomán románból)

Mondd szívecském, mondd meg nekem,
Milyen fájdalom bánt téged?
Óh! Mutasd meg, hogy mi kínoz,
Miféle a te betegséged?

Tegyél nekem egy vallomást,
S én orvosságát megkeresem.
Óh mondd! Hogy megértsem mi fáj,
Kérlek nagyon, tedd meg ezt nekem.

Mutasd, mondd, ne takargasd el,
Csak egy szó s én megértelek téged.
Mondd szívecském, mondd mi kínoz,
Miféle a te betegséged?

Ez a műfordításod – mint kulturális tett – hozzájárul egy olyan sztereotípia eloszlatásához, ami közgondolkodásunkban meghonosodni látszik, s melynek lényege az lenne, hogy a kisebbségi lét anómiái elsorvasztották volna a magyar kultúrát...
Holott a román ethosz, a román kultúra megélése, átélése, ráadásul az élmény primér erejével, nemhogy kikezdené a magyarságtudatot, hanem identitásában erősíti az egyént és a közösséget is, melyet az egyén reprezentál. Hiszen itt született egy magyar vers! Másrészt: a kultúrák metszéspontjában élni, az alkotó ember számára mindenképpen különös kegyelmi állapot lehet...

III. Szikár tények könyved verseinek jobb megközelítéséhez...

Borsod megyében, Szikszón születtem, de gyökereink Nagybánya-Alsófernezelyhez kötnek. Elemi iskolába Miskolcon, Alsófernezelyen, gimnáziumba Nagybányán jártam. A negyvenes évek végén választanunk kellett román, vagy magyar állampolgárság között. Ez utóbbit választottuk. 1950-ben hazatelepültünk.
Orvosi egyetemet Debrecenbe végeztem. Üzemi orvosként, körzeti orvosként, laboratóriumi és higiénés szakorvosként tevékenykedtem.
Később osztályvezető főorvos voltam Veszprémben, igazgató főorvos megyei intézmény élén Szombathelyen, közel tíz éven át.
Nyugdíjazásom után kezdtem újra írni. Eddig három antológiában jelent meg írásom, az Accordia kiadó gondozásában.
Orvoskollégáim, Csaba Béla professzor és Szarka István orvos-költő biztatására és tanácsára gondoltam saját kötetre.
Első önálló kötetem gondos előkészítését az Accordia Kiadónak – úgy is, mint igényes szellemi műhelynek – köszönhetem.

IV. Orvos-léted...?

Az elesettek istápolásának kényszere valahogy mindig bennem élt. Hozzám közelállónak tartottam ezt a munkát, lehet, hogy erkölcsi (vallásos) neveltetésemnek is betudhatóan... örömet leltem benne.

V. A művészi szép... a szabadság demitizálása... a szerelem deszakralizálás... hogyan látod Te ezt a folyamatot? Hiszen test és lélek harmóniájáról orvosként, költőként, fotósként sokat tudsz...

A modern korban a célszerű, vagy a célszerűtlen relációjában vizsgálják a szépségfogalmat. Végső soron a szabadságot is a szépség fogalomkörébe sorolják. A szerelem szentség, a kegyelem állapota...

VI. Vissza a gyökerekhez...

Gyökeret csak egyetlen egyszer ereszt a fa, hiába ássák körül, s földlabdával telepítik át, vagy csak kitépetten lógó gyökereire dobnak néhány lapát új földet, soha nem lesz az, sohasem fejlődik úgy, ahogy eredeti helyén tette volna.

VII. És ami szerintem a legfontosabb: a traszcendencia-viszony?

"Uram!
A sorsom te vezérled,
Legyen úgy, ahogy
Te akarod! Igen!
A tiéd ez az élet,
Amit adtál, egyszer
Majd visszakéred."

A beszélgetést jegyezte: Dr. Balázs Tibor

Budapest, 2005.