Egy bodobácsot figyelek,
miközben
pogácsát sütünk
a homokozóban.
„Isten bogarának”.
Tavasz van.
Sehol egy felhő.
Pitypang bóbitát kerget
a májusi szellő.
Madárcsicsergés.
Csöppnyi,
igyekvő kezecskék.
Közel az erdő.
Üde-zöld lombok közt
a napsugár táncot jár.
Nagy a sürgés-forgás!
Harkály doktor gyógyítja a fát,
ide hallik a kopácsolás.
Rigó rikkant, csalogatja párját,
tarka tollán megcsillan a fény.
A fészekkel elkészült rég,
szerelemre kész –
Virágba borult minden ág,
légbe sóhajtja illatát.
A sziklakert egyre dúsabb,
kis méhecske köröz
mosolygó tulipánok kelyhe fölött.
Összegyűjti ölünkbe az ég
a mindenség összes kincsét.
Gyermekkacaj dalt fakaszt,
elringat a nyugágyon –
Bárcsak megállna az idő
ezen a délutánon!
A homokban sült pogácsákat
„megkóstoljuk” sorban,
és a fűszálra
kúszó bodobácsot
is meghívjuk uzsonnára…